"Úgy érzem, hogy teher vagyok" - Krónikus betegséggel a kapcsolatainkban

Egy krónikus betegséggel való együttélés nem csupán fizikai és pszichés kihívásokat jelent, hanem komoly hatásokat gyakorolhat az emberi kapcsolatainkra is. Gyakran felmerülhetnek olyan gondolatok, miszerint: „Biztosan teher vagyok”, vagy „Lehet, hogy ez már túl sok másoknak”. Ezek a gondolatok óriási belső feszültséget okozhatnak, különösen akkor, ha éppen amiatt dilemmázunk, hogy vajon mikortól és milyen mértékben kérjük mások segítségét.

A kapcsolati szerepek átalakulása

Legyen szó érzelmi vagy fizikai támogatásról, a kapcsolati dinamikák könnyen elkezdhetnek átalakulni. Elképzelhető, hogy az egyik fél gondozó szerepbe kerülhet, míg a másik gondozott szerepbe, még akkor is, ha az önellátásunkat nem vesztettük el. Teljesen természetes, ha nehéz érzésekkel tölt el annak a gondolata, hogy egy párkapcsolati, családi vagy éppen baráti viszonyban így alakuljanak át a kapcsolataink. Különösen igaz lehet a párkapcsolatokra, hogy félelemmel töltenek el minket a jövővel kapcsolatos gondolatok, hiszen hirtelen minden bizonytalanná válhat.

“Vajon mi lesz így a kapcsolatunkkal?”

“Ő is bírni fogja hosszútávon mindezt?”

A betegség könnyen átírhatja a közös terveket, ami komoly alkalmazkodást kívánhat mindkét fél részéről.

A segítségkérés okozta bűntudat

Komoly kihívást jelenthet, ha bűntudatot érzel amiatt, hogy elfogadd a másik segítségét. Nehéz érzéseket hozhat magával, ha az ember azzal szembesül, hogy nem tud mindent egyedül megoldani. “Már erre sem vagyok képes?” - hangozhat a kérdés. Emiatt könnyen előfordulhat akár az is, hogy a saját fizikai határainkat kezdjük feszegetni:

• igent mondunk olyan programokra, melyekhez nem lenne energiánk, mert el szeretnénk kerülni, hogy csalódást okozzunk másoknak

• folyamatosan szükségét érezzük, hogy bocsánatot kérjünk másoktól - amiért "gondot okozunk nekik"

• túlvállaljuk magunkat, hogy véletlenül se gondolják rólunk azt, hogy lusták vagyunk

• mindenáron el szeretnénk kerülni, hogy segítséget kérjünk másoktól

Számos következményt hozhat magával, ha tehernek érezzük magunkat. Elképzelhető, hogy csorbát szenved az önértékelésünk, vagy fokozott szorongást élünk át. Könnyen kialakulhat a kapcsolaton belül is egy feszültség vagy érzelmi távolság, mert például úgy érezzük, hogy jobb, ha kevesebb “terhet” rakunk a másik félre. Mindez pedig komoly hatással lehet az életminőségünkre és a betegségmenedzsmentre is.

Az érzelmek szerepe

Ezekben a helyzetekben érdemes lehet közelebbről megfigyelnünk az érzelmeinket. Mit jelent számomra az, hogy teher vagyok? Milyen érzéseket hív elő belőlem ez a helyzet? Ha például úgy érzed, hogy nem vagy érdemes a törődésre és a gondoskodásra, könnyen fennmaradhat hosszútávon is a bűntudat-érzés. Emellett érdemes lehet megvizsgálni a külső tényezőket is. Volt már olyan helyzet, melyben a hozzátartozóid éreztették veled, hogy teher vagy? Nem biztos, hogy pontosan tudják, hogy melyik a legjobb módja annak, hogy téged támogassanak, mik a te szükségleteid. Ilyenkor különösen fontos lehet, hogy nyíltan és őszintén tudjatok beszélni egymással az érzéseitekről, határaitokról és elvárásaitokról.

Fénykép forrása: pexels.com